Ízlésformáló fotográfia I. rész
Jó ilyenkor kikapcsolódni, új, és szép tájakat látni, megismerni más kultúrákat, embereket. A fotós, akinek a nyakában, s nem a zsebében van a fényképezőgépe – mert nem telefonnal készíti az emlékképeket -, jó néhány gigabyte-al tölti meg a memóriakártyáját. Otthon aztán ezeket a felvételeket rendezgetheti, mutogathatja ismerőseinek, rokonainak, s a segítségükkel felelevenítheti magában az utazás alkalmával szerzett élményeket, emlékeket. Aki nyitott szemmel jár, kel ilyenkor, sok érdekes dolgot tud megfigyelni, s megörökíteni. Lépten, nyomon lehet érdekességeket, különlegességeket találni.
Nekem van egy szokásom, ami talán nem egyedi. Ilyenkor nem csak a városok hangulatát, az emberek sokszínűségét figyelem, hanem az utcákon található óriásplakátokat, citylight-kat, amik a buszmegállókban hívják fel a figyelmet valami eseményre, termékre, szolgáltatásra.
Észrevette már e sorok kedves olvasója, hogy mennyivel másképpen néznek ki azok a plakátok, mint a hazaiak? Valahogy úgy érzem magam, mint Ady, amikor leírta sorait, mely szerint:
„Messze tornyokat látogat sorba,
Szédül, elbúsong, s lehull a porba,
Amelyből vétetett!”
Amikor az utazás után hazaérek, s végigsétálok Budapest utcáin, hasonló érzés van meg bennem is, mint Adyban lehetett. Igaz, nálam a reklámplakátok hozzák ki ezt belőlem.
Ha másból nem, az utcai hirdetésekből is pontosan lehet tudni, hogy mikor érkezik hazai földre az utazó. Ha a szöveget nem is figyelem, csak a képet nézem, akkor is pontosan tudom, hogy hazaérkeztem.
Persze egyik oldalon jó ez az érzés, mert én mindig szeretek hazaérkezni egy nyaralásból, utazásból. Ami viszont fájó, hogy a plakátokon is érezni lehet ezt.
Mert miből is látszik, hogy hazai reklámról van szó? Fehér alapon mutatja meg a terméket, mellé írva az árát, s feltüntetve az áruházat, üzletet, ahol belehet szerezni azt. Valóban, nincs semmi sallang, semmi, ami a hirdetés lényegéről elvonná az ember figyelmét. Tárgyszerűen csak a lényeget mutatja meg.
Termék, ár, és a beszerzés helye. Esetleg ha akcióról van szó, akkor az akció időtartamát, és a kedvezmény mértékét. Slussz! Nincs semmi olyan a hirdetésen, ami kérdésessé tenné, hogy mit is akar megmutatni, mire akarja felhívni a figyelmet? Nem utal arra sem, hogy ki, és milyen vásárlói réteg a célközönség? Termék, ár, beszerzés helye. Nincs semmi hangulati elem. Nincs semmi szép környezet, enteriőr. Nem ad semmi életérzést, felhasználására, fogyasztására való utalást.
Termék, ár, beszerzés helye. Mindez fehér alapon feltüntetve. Az ilyen plakátok közül messziről kitűnik a nemzetközi kampányban készült hirdetések üzenete. Az olyan plakátoké, amikkel tőlünk északra, vagy nyugatra utazó honfitársaink is találkozhatnak. Felüdülést jelent a fehér alapú hirdetések között megtalálható plakát, ami környezetben, enteriőrben, szereplőkkel, modellekkel készült. Az ilyen plakátok emlékeztetnek a külhoni utazásra, nyaralásra, mivel ezek a cégek egész Európában ugyanazzal az üzenettel kommunikálnak, ugyanazzal a képpel jelennek meg. Nagy költségvetéssel elkészítik a kampány fényképanyagát, s mindenhol, ahol a terméküket forgalmazzák, egységes arculattal, egységes képanyaggal hívják fel figyelmünket a termékükre. Nem akarok reklámot csinálni nekik -ezért nem is említem név szerint-, de szerintem mindenki ismer ilyen termékeket.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy szerencsére azért vannak olyan hazai megrendelők, akik a nemzetközi igényekhez igazodva, minőségi anyagot kérnek. Sajnos ezeknek a száma elég elenyésző!)
Pedig nem volt ez mindig így! Emlékszem még azokra az időszakokra, amikor filmes stáb méretű csapat gyűlt össze egy-egy fotózás alkalmával. Tagjaik a szakmájuk legjobbjai közül kerültek ki. Szinte versengés volt, hogy ki, melyik reklámügynökség tud látványosabb, figyelem felkeltőbb hirdetési anyagot felmutatni.
Emlékszünk még arra a plakátra, ami egy dobozos jégkrémet hirdetett? 3D hatású plakát volt. Ahogy a járókelő, vagy az autós elhaladt a tábla előtt, a doboz mintha fordult volna. Nem volt ritka, hogy az emberek ezt nézve előre-hátra lépegettek, miközben a plakátot nézték, s figyelték, ahogyan fordul közben a doboz. Sajnálom, hogy a reklámügynökségek elfelejtették ezeket az időket. No, de nem is erről szerettem volna beszélni.
Viszont amire ezen keresztül akartam felhívni a figyelmet, hogy az ilyen plakátok is ízlésformálóak!
A fehér alapú, „Termék, ár, beszerzés helye” típusú plakátok, mivel sok fantáziát nem követelnek meg a fotó készítőjétől -nem dolgozik az elkészítésével sok, a szakmájában kiváló ember-, olcsók.
Sajnálatos módon a korábbi minőségi igényt felváltotta az olcsóság igénye. Gyakran nem is fotós készíti el a felvételt az adott termékről. Sokszor csak valaki, aki rendelkezik egy fényképezőgéppel, ő fotózza le.
Pedig ezeken a hirdetéseken, képeken keresztül lehet formálni az utca emberének, az átlagembereknek az ízlését. Ezek a plakátok formálják bizonyos mértékben a közízlést.
Értem valahol a letisztultságot, az egyszerűséget. Tudom, hogy az a cél velük, hogy a lehető legegyszerűbben, legközérthetőbben mutassák meg, mire is akarják a figyelmet felhívni. Azt is értem, hogy ilyen módon a vásárlóközönség is behatárolható. Tisztában vagyok azzal is, hogy ilyen módon azokat a vevőket célozzák meg, akik a könnyebben elérhető, egyszerűbb szolgáltatásokat, termékeket keresik. Az ilyen hirdetéseknek Ők a célcsoportja.
Úgy gondolom azonban, hogy ahogyan a „messzi országokban”, úgy nálunk, kis hazánkban is lehetne az embereket annyira nevelni a képi világgal, vizuális ízléssel, hogy ennél igényesebb anyagokat, hirdetéseket lehetne közszemlére tenni.
Ebben pedig – véleményem szerint -, nagy felelősségünk van nekünk, fotográfusoknak is!
Azt, hogy hogyan kommunikálunk a képekkel, milyen módon mutatunk meg a képeinkkel dolgokat, termékeket, embereket, eseményeket, mind-mind formálja a vizuális közízlést.
Ha már megkaptuk egy termék, szolgáltatás fotózásának a feladatát, vagy akár lakossági felvételek elkészítésére kértek fel, azzal is erősen alakíthatjuk a képi ízlést!
Hogy hogyan?
Erről írásomnak a következő részében szeretnék bővebben beszélni.
– Kadosa Zoltán –
