Szeretem. Igen, beismerem, szeretem. Régen is szerettem és még mind a mai napig szeretem ezt az eszközt, el nem múló szeretettel. Bizonytalannak érzem magam, ha nincs velem, s biztonságot ad, ha a közelemben tudhatom. Kezdetben csak a szükséges rosszat láttam benne, de idővel nélkülönözhetetlen társammá vált. Időbe telt, míg megtapasztaltam előnyét, s elfogadtam tanácsait, amiket javaslatként tett számomra. Néha érthetetlen dolgokat mutatott, de miután megértettem a „nyelvezetét”, elfogadtam javaslatait. Az évek alatt meg kellett tanulni, hogy hogyan bánjak vele. Sokszor…