A fotográfia története 1. rész
A 19. század elejére nyúlik vissza a fotográfia története. Akkoriban széles körű igény mutatkozott egy olyan ábrázolásra, mely a legjobban megközelíti a valóságot. Ez azért is lehetett, mert egyre nagyobb hangot és teret kapott a polgárság és az ő valószerű életfelfogásuk befolyásolta a közszféra igényeit. De a fényképészképzés még gyerekcipőben járt.
A fotográfiát más szóval fényképnek hívjuk és elnevezéséből következik, hogy ezeknek a képeknek az elkészítéséhez fényt használtak. Ez egy teljesen új formája volt a valóság tükrözésének, a festmény és a szobor után. A fényképészet egy optikai, vagy vegyészeti eljárás, tehát a fotóoktatás is ezen alapult. A folyamatnak két lépése volt: a kép rögzítése, majd előhívása. A fényképezőgép őse a camera obscura volt és ennek képalkotását már az arabok is feljegyezték időszámításunk szerint 900 körül. A camera obscura használata a művészek között terjedt el a 17. században. A 18. században Johann Heinrich Schulze felfedezte az ezüstsók fényérzékenységét. Ezek vezettek el a 19. században a fotográfia feltalálásához a Biedermeier irányzatban, hiszen ekkor a modern technika megbecsülése egyre nőtt és ez vezetett a fotográfus szakma és képzés fellendüléséhez is.
Olvass tovább a fotográfia történetéről cikkünk második részében és nézz utána 6-hetes fotótanfolyamunknak is!
